Ajánlom annak, aki:
• Egyik véglet: túl sokat gondolkodik, pörög a feje, csacsog ez elméje. Nem tud lazítani, túlságosan beletemetkezik a munkába, aminek hatására, egyedül marad. Munkamániás.
• Bizonyítani akar önmagának, a környezetének és a világnak is. Erősen önközpontú gondolkodású, teljesen kitöltik az életét a saját gondjai, gondolatai. Jellemezheti még a külső-belső beszédkényszer is.
• Nem tud és nem is akar másokra odafigyelni, másokat meghallgatni, mások felől érdeklődni és nyitni, ezt olykor nagy erőfeszítések árán képes ritkán megtenni, felszínes érdeklődés.
• Nem tud és nem is akar másokra odafigyelni, másokat meghallgatni, mások felől érdeklődni és nyitni, ezt olykor nagy erőfeszítések árán képes ritkán megtenni, felszínes érdeklődés.
• Amennyiben introventált alkatról van szó, akkor egyáltalán nem jellemzi a túlzott beszédesség, ilyenkor a figyelmet más úton szerzi meg: szándékosan elhallgat fontos dolgokat, információkat, így vonja magára az emberek figyelmét.
• Kialakulásának oka és gyökere a gyerekkorban keresendő, amikor valakit sokat hagytak magára, és nem kapott elég odaadást, szeretetet, figyelmet és érzelmi törődést.
• Negatív hangafű állapotban lévő ember a kisebbrendűségi érzését úgy próbálja meg kompenzálni, hogy folyamatosan előtérbe helyezi magát.
• Másik véglet: nagyfokú én-központúság jellemző. Az ember csak magával képes foglalkozni, saját problémái, történései, emlékei, betegségei teljesen kitöltik gondolatvilágát, és erről szinte egész nap bárhol és bárkinek mesél.
• Mindent el akar mondani másoknak, folytonos beszédessége, bő beszédessége által terheli környezetét és szeretteit, akik nehezen viselik fárasztó természetét és egy idő után képtelek őt tolerálni és elviselni.
• Magányossága pont ebből adódik, hogy ha látja, hogy menekülnének előle, akkor ő megragadja áldozatának a kezét, vagy nem ereszti el a kézfogást, közel hajol, szinte az arcába beszél másnak, hogy így adjon nyomatékot a mondanivaló és ő maga fontosságának.
• Mindig a figyelem középpontjában akar lenni, mások szükségleteit figyelmen kívül hagyja. Belülről egyfajta késztetést érez, hogy elmondjon mindent, kiöntse a lelkét.
• Az eszenciára a legnagyobb szüksége annak van, aki sérelmeit, érzelmeit nehezen fejezi ki, akit túlságosan lefoglal az önmagával való törődés, a munkájába való menekülés, ahol tud bizonyítani és az újabb sikereiről és eredményeiről beszélni. Sokszor a környezetének ez azért sok, mert csak egyoldalú az ember gondolati iránya és tárgya, így lassan elszigeteli magát másoktól, amiből a magánya adódik.
Pozitív potenciálja:
- Tudja, hogy egy belső irányítás gondoskodik róla, akitől mindent megkap, ami a fejlődéséhez szükséges és fontos.
- Odafigyel másokra, önzetlen, képes másokat is meghallgatni. Segítőkész, megértő és mély beleérző képességgel rendelkezik. Tudja már, hogy mikor beszéljen és mikor hallgasson.
- Az eszencia segít az önkifejezésben, abban, hogy az ember a megfelelő időben, a legjobb módon nyilvánítsa ki érzéseit és ne zúdítsa másra a problémáit és a benne működő gondolatokat.
- Segít elfogadni és meghallgatni másokat. Nyitottá, együttérzővé, türelmessé és érdeklődővé tesz.